TolnaInfo

Az Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunkban azt a rétegzett tematikát igyekszünk áttekinteni – illetve összetevőit behatóan ismertetni –, amely magának a programnak a kialakítása során elmélyült figyelmet követelt.  A kapcsolódó cikksorozatunkban eddig úgy írtunk az ágy, mint bútordarab jelentőségéről, funkciós csomópont-jellegéről az emberi életben, hogy adósak maradtunk az ágy nem filozofikusan elvont, hanem tárgyias meghatározásával. A meghatározáshoz indokolt először is szemügyre vennünk az elemi ágy-alapforma kialakulását. Az emberi ősidők nagy részében ugyanis nem létezett még ágy, mint az állati alvóhelyektől nyilvánvalóan megkülönböztethető objektum.

              A mai állattartásban sem merült még feledésbe az alom fogalma. Az almozás haszonállatok számára történő pihenőhely-képzés, illetve pihenőhely-frissítés: szalma leterítése, nem ritkán tőzeg, csutkahalom, falevél-halom hozzávegyítésével, arra is gondolva, hogy az alomanyag az ürüléket is felfogja – a madárfészekhez hasonlóan, de a fészeknél könnyebben cserélhetően, megújíthatóan.  Amikor egy vadon élő állat magának alakít ki alomszerű alvóhelyet, kuckófélét, annak eredménye a kotorék. Az ember is sokáig kotorékokon, kotorékokban aludt, de ma is megesik, hogy az erdős hegyekben éjszakázó vadász alvókuckót épít magának ágakból, levelekből.   Az őskori vadászat kibontakozásával a hidegebb átlag-klímájú térségek lakói a növényi eredetű kotorékhalomra állatbőröket, szőrméket is helyeztek, amelyekkel takarózni is tudtak. Az éjjeli őrtállók tűz vagy parázs mellett figyeltek az alvóknak az állatok általi veszélyeztetettségére.  De akár a szabadban, akár odvakban, barlangban aludtak egy törzs tagjai, a talajnedvek, valamint a rovarok, hüllők, kis rágcsálók elleni védekezés igénye kiváltotta a fekvőhely megemelésének gyakorlatát is: lábazatszerű tuskók, fahasábok, ágcsomók alkalmazását.  A barlangokban kihasználták a természetes kő-padkák nyújtotta lehetőségeket, sőt, mesterségesen is törekedtek a falmelléki padkákat szélesíteni, vagy kisebb kitüremléseket padkákká alakítani. A neolit kor kunyhóiba földet hordtak és fahasábokkal fazonírozott földrakásokra helyezték az alomjellegű réteget és az állatbőrt. Amikor már víziházakat is ácsoltak – a tó vizéből kiálló cölöpökre nehezedő faépítményeket – , a háztartó cölöpök, illetve tartógerendák,  tartókeretek, léc-bordázatok gondolata természetesen már átvetült a korabeli „belsőépítészetbe” is, és előálltak a civilizációt hirdető korai, kezdetleges ágyak.

             A civilizáció olyan „magas fejlettséget” jelent egy adott kor viszonylatában, amelyhez más emberlakta tájak még nem zárkóztak fel. Kezdeti megjelenései a Földön a ciklikus humánszexualitáson túliak, de mégsem antropológiai, hanem eszköztechnikai vagy – szélesebb értelemben – technikai- kulturális fejlettségről van szó, amelyhez olyan társadalmi szokásgyakorlat, szervezettség tartozik, amelyet az őshordák rendszeres viselkedésétől megkülönböztetni nem ütközik nehézségekbe. A mai ágyak rézkőkori változatai már civilizációs termékek voltak, és ezek rekonstrukciói ismeretében már meg kéne tudnunk adni az ágy definícióját, ám a pontosság megköveteli –  amint ez következő cikkünkből ki fog derülni – , hogy előbb tegyünk még egy utolsó kerülőt.

Az Anfineo 2020 Kft. egy olyan bútort kínál az idős vagy fizikailag hátrányos emberek részére, amely képes a körükben jelentkező szedens életmódból eredő hátrányok enyhítésére. Segítségével a tartós mozdulatlan testhelyzetből fakadó szövődmények elkerülhetővé vállhatnak. Az eszköz egy a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Kapcsolódó weboldal: Anfineo

Ágy-elméletek

A fekhely funkciós spektruma

(X)

Az Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunkban azt a rétegzett tematikát igyekszünk áttekinteni – illetve összetevőit behatóan ismertetni –, amely magának a programnak a kialakítása során elmélyült figyelmet követelt.  A kapcsolódó cikksorozatunk előző írásában feltettük azt a kérdést, hogy mi az értelme, vagy van-e egyáltalán valami különösebb értelme ágynak nevezni az emberi fekhelyet is, és ültetett növények

meggyökerezési és növekedési mikro-terepét is.  A kérdés, ha kibontjuk, így szól: van-e közös lényegi vonás a valamit „beágyazó”, megkötő közeg és az egyszerűen ágynak nevezett bútor közt, amelyet normális esetben kötetlenül használunk (nem ő „ágyaz be” minket, hanem mi „ágyazzuk meg” őt a magunk tetszése szerint).

                 Mivel a kérdést Vilém Flusser ágy-teóriája kapcsán tettük fel, először Flusser szövegében igyekszünk a válaszhoz támpontot találni. Ott pedig hamar beleütközünk abba a definitív állításba, amely az emberi fekhely általános fenoménjára nem úgy mutat rá, hogy azonnal szóbahozná a fekvést, mint fizikai helyzetet. Ehelyett arra a rendkívül sajátos pszichikai helyzetre világít rá, amely az egyes embert és az ő megszokott ágyát, intimitási bázisát láthatatlan szálakkal összeköti. Az ágy Flussernél az otthon, a lakhely, a lakozás lényegi magva. Ha a ház, lakás bebútorozása késik, de ágy már van benne, vagy ha elviszik a székeket, asztalokat, szekrényeket, de az ágy megmarad, a lakozás lényegileg lehetségessé válik, vagy nem lehetetlenül el; ha viszont fekhely nincs a házban, az amúgy bútorozott ház nem lakhely.  Hamvas Béla azt írja: „a ház az ágy héja”. Flussernél ezt olvassuk: „a szó szigorú, szoros és pontos értelmében ágyban lakunk”.  „A világ ábécé, amit megfejtünk. A lakhely az alfa és az omega.” „A világ lakhelyünk környezete. Lakhelyünk az, ami a világot megszilárdítja. Az élet (…) közlekedés lakhelyünk és a világ közt. Pulzáció a horizont és a középpont közt.”

                 A virágágy kifejezés eszerint annyit tesz, mint az ültetett virágokat, palántákat a nekik való otthonos létben megtartó közeg, a körömágy pedig a körmöt lakoztató biológiai foglalat – és ehhez képest mellékes, hogy a virágok a maguk „ágyában” nem fekszenek, hanem az ég felé nyújtózva állnak, vagy hogy a gördülőcsapágyba foglalt fémrészek nem pihennek a csapágy hasznosulásakor.

                 Az ágy azonban, mint alapvető bútordarab, nem csupán az emberi feltöltődéshez nélkülözhetetlen mélypasszivitás, időnkénti teljes testi és lelki ön-elengedés legalkalmasabb, vagy egyetlen igazán alkalmas mikro-helyszíne, hanem az alvás és a heverésző ejtőzés mellett a szülés/születés és a halál („alfa és omega”), valamint a szexuális együttlétek legnormálisabbnak számító helyszíne is. Amikor Flusser felsorolja az ágy-centrumú élményi/tapasztalási köröket, a sort a szülőágyi körrel nyitja (hosszan kitérve a bölcsőre is, mint külön figyelmet érdemlő holmira) és a halál körével zárja (hangsúlyozva, hogy itt ő az agóniáról és mások halálának túlélői megtapasztalásáról beszél, vagyis nem hisz

abban, hogy maga a legszűkebb értelemben vett saját halál megélhető volna.) A kettő közt a következő köröket tünteti fel: „olvasás, alvás, szerelem, álmatlanság, betegség”. Az ágyban-olvasást Flusser jelentősen más természetűnek tekinti, mint az ágyon kívülit.  Mások esetleg az olvasást, meg mondjuk, az álmatlanságot fel sem vennék a listájukra, viszont bevonnák megbeszélendő témaként az ágyban-tévézést, ágyban-reggelizést vagy ágyban-ábrándozást, meditálást. Megint mások az olvasást illetően föltétlenül kitérnének a kényelmi karosszékek témájára; ezt Flusser nem teszi meg, és nem helyezi el elméletében a strandnyugágyakat sem, illetve a fekvőpadokat, és a homokra, vagy fűre terített plédeket.

Az Anfineo 2020 Kft. egy olyan bútort kínál az idős vagy fizikailag hátrányos emberek részére, amely képes a körükben jelentkező szedens életmódból eredő hátrányok enyhítésére. Segítségével a tartós mozdulatlan testhelyzetből fakadó szövődmények elkerülhetővé vállhatnak. Az eszköz egy a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Kapcsolódó weboldal: Anfineo

Ágy-elméletek

(X)

Az Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunkban azt a rétegzett tematikát igyekszünk áttekinteni – illetve összetevőit behatóan ismertetni –, amely magának a programnak a kialakítása során elmélyült figyelmet követelt.

A kórházi felszereltség egyik legalapvetőbb eleme a kórtermi ágy, helyesebben mondva a kórtermi ágyak együttes állománya egy-egy adott kórházban. Mivel nemcsak egyáltalán az ágyfajták köre változatos, hanem szűken a kórtermi ágyaknak is sok változatuk van, egy adott kórházban rendelkezésre álló ágy-állomány akkor is heterogén többé-kevésbé, ha csak a normál funkciójú, korszerű kórtermi ágyakat tekintjük. Azért az állomány nagyobbrészt szeriális képet kell mutasson, vagyis nem helyes az esetleges okú, feltűnő kevertség az ágymodellek tekintetében. Tervezett összetettségre viszont – speciális modellű ágyakra, egymástól funkcionálisan elkülönböződő ágy-szekciókra –  annál inkább szükség van.  Jelen cikksorozatunk egy ilyen bútorfajta, egy bizonyos különleges gyógyászati ágymodell, mint új termék ügyéhez kapcsolódik: az YYY programhoz. Mielőtt azonban egészségügyi és kifejezetten gyógyászati témákra, majd ezek nyomvonalán az idetartozó bútor-innovációkra térnénk, érdemes néhány írás erejéig elidőznünk az orvoslástól elvonatkoztatott bútortörténet egyes állomásainál. Az ágyak, székfélék normaváltozásainak története termékeny szempontokat vet fel mindenfajta fekvő- és ülőalkalmatosság jelenkori innovációja számára is. Egyáltalán, az ágy mibenlétét a fekvőalkalmatosságok koronkénti sok változatának áttekintésével lehet teljes egészében megérteni. Már a modern kor ágy-elméleteit a későbbiek során nem fogjuk tárgyalni cikkeinkben, de mostani, bevezető írásunkban és közvetlen folytatásában szóbahozzuk ezeket is.

              Vilém Flusser, prágai születésű, csehül, németül, portugálul, franciául és angolul író filozófus (aki 21 évesen, 1940-ben Brazíliába települt, a ’70-es években pedig Franciaországba költözött), főleg médiaelmélettel foglalkozott, de mellékesebben szinte bármivel – abban az értelemben, hogy kis időtartamokra gyakran kötött ki igen különböző témák teoretikus vizsgálatánál. Műveit magyarul csak 1990-től kezdték kiadni; a második nálunk kiadott könyve ezt a címet viselte: Az ágy. A cím valamelyest megtévesztő, amennyiben a kötet öt különböző tárgyú esszét és egy szerzői interjút tartalmaz; a válogatás címadó írása mindössze húszegynéhány oldalnyi.  Mégis, első publikációja óta ez a rövid tématanulmány nagyszámú hivatkozást szerzett. Például a kortárs képzőművészet metairodalma is számontartja, ugyanis a plasztikai ágy-ábrázolás, „ágy-szobrászat”, illetve használt ágyak művészeti objektté alakítása egész vonulatot képez az utóbbi ötven-hatvan év képzőművészetében.

              Anélkül, hogy Flusser ágyfilozófiai fejtegetései során külön boncolgatna szóhasználati érdekességeket, arra a kérdésre is adnak valamiféle szándéktalan magyarázatot, hogy miért is beszélünk virágágyról, körömágyról, csapágyról stb.  Hamvas Béla ágy-felfogása nem Flusser-hatásra fogalmazódott meg (a              Patmosz I.-ben), és az ő idevágó szövege a kérdésre szintén nem közvetlenül, hanem indirekten válaszol, de válasza – mint következő írásunkból kitűnik – hasonló tartalmú.

Az Anfineo 2020 Kft. egy olyan bútort kínál az idős vagy fizikailag hátrányos emberek részére, amely képes a körükben jelentkező szedens életmódból eredő hátrányok enyhítésére. Segítségével a tartós mozdulatlan testhelyzetből fakadó szövődmények elkerülhetővé vállhatnak. Az eszköz egy a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Kapcsolódó weboldal: Anfineo

(X)

Az Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunkban eddig mindannyiszor az ergonómia összefüggésében emlegettük az antropometriát. Ezután is így lesz. De mi fán is terem az antropometria?

                 Az antropológia (embertan) és a humánbiológia vagy humán fiziológia („élettan”): olyan tudományterületek, amelyek sokágú voltukban is viszonylag nagy átfedésben vannak egymással. Utóbbit akár „bioantropológiának” is nevezhetjük. Az antropometria (a humán testmértéktan, aránytan, amely a testváltozások mértéktana is) úgy illeszkedik a humánbiológia keretei közé – segédtudományként –, hogy egyben az antropológiához is tartozik. Vegyük még figyelembe, hogy a humán biofizika, csakúgy, mint a humán biokémia, mint határtudomány, a tágabb értelemben vett humánbiológia része (amennyiben például a biokémiát akár „molekuláris biológiának” is mondhatjuk), és ez nagyjából áll a biopszichológiára/idegtudományra is.  Társadalomtudományos információktól sem zárkózhat el a humánbiológia, hiszen például a nemi érésfázisok idejét társadalmi tényezők is befolyásolják. Állattani ismeretektől sem zárkózhat el, hiszen feladatai közé tartozik az emberi és állati működések összehasonlítása. Orvostani ágnak viszont kutatási szempontból nem sorolhatjuk be az egész biofizikát / biokémiát – más persze a hangsúlyosan orvosi változatú humángenetika stb. –,  ugyanis az orvostani oktatásban és az ilyen kutatásoknál a patológiás elváltozásokra esik a hangsúly, mégpedig nyitottan az egyéni variánsok iránti érdeklődésre, míg a bioantropológia épp a leginkább normaszerű humánbiológiai működések tudománya, és mindig embercsoportoknak a biológiája iránt érdeklődik.  (Igaz, a humánbiológia az élettelen – a már nem élő – emberi test fizikai-kémiai viselkedését is tanulmányozza anatomikusan, de a rendellenességekre itt sem figyelve.) Kidolgozza azokat a mintavételi eljárásokat, amelyek révén egy adott populációból történő kutatói merítésből helytállóan juthat sok-elemes megállapítás-együtteshez a populáció egészére vonatkozóan. (Adott populációként kijelölhető akár az emberfaj egésze, vagy ebből a nőneműek összessége, vagy egy város meghatározott korcsoporthoz tartozó lakosainak együttese, vagy egy ország meghatározott sportágat űző versenysportolóinak együttese – és így tovább.) Mást jelent azonban egy-egy kutatás iránya és annak módszere vagy valamely segédmódszere. Segédtudományi jellegénél fogva, és hangsúlyosan vizsgálat-metodikailag nézve az antropometria (és még nem egy más biometriai résztudomány), az orvostanhoz is tartozik – éppúgy, ahogyan hiába számít a természettani ágaktól távolinak a közgazdaságtan, a szociológia, a szervezéstan, a hadászat stb., mindnek egyaránt megvan a matematikai oldala.

Az Anfineo 2020 Kft. egy olyan bútort kínál az idős vagy fizikailag hátrányos emberek részére, amely képes a körükben jelentkező szedens életmódból eredő hátrányok enyhítésére. Segítségével a tartós mozdulatlan testhelyzetből fakadó szövődmények elkerülhetővé vállhatnak. Az eszköz egy a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Kapcsolódó weboldal: Anfineo

(X)

Az Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunkban eddig már nem kevés szó esett az ergonómiai kutatásokról, de azt még nem világítottuk meg, hogy néhány kutatási formát leszámítva (melyek egyben terméktervezés-előkészítést is jelentenek) mi haszna lehet ezeknek, egyáltalán hogyan lehet létjogosultságuk. Hiszen az az ismeretanyag – humánbiológiai, fizio-patológiai, pszichológiai stb. –, amelyet az ergonómiai értékelő elemzések és fejlesztőleges programok hasznosítanak, zömmel készen adódnak az ergonómusok elemző munkája számára: nekik, gondolhatnánk, elég csak átvenniük a tőlük függetlenül munkálkodó szaktudományos teamek szakkönyvekben, tanulmányokban foglalt eredményeit. Kérdezhetnénk: ugyan miért nem elég, ha a humánbiológiát a biológusok kutatják? Vajon nem valamiféle fölösleges tolakodás, hogy még az ergonómusok is bekapcsolódjanak embertani részterületek kutatásába?

                        Nos, nem az, pontosabban az is lehetne, ha az embertani ágak mindegyikében vagy többségében zajlanának ergonómusi vizsgálódások, kísérletezések, ha tehát az ergonómusok nem választanák ki azokat a részterületeket, és a részterületeknek is azon szegmentumait, amelyek kiváltképp fontosak a munkafolyamatok javíthatósága szempontjából. Nézzük először azt, mi az, ami ergonómiai tekintetben nem kiváltképpen fontos. Merthogy valamennyire (többé-kevésbé) úgyszólván minden fontos e tekintetben, mondjuk a növénytan is, meg a tengeri állatok osztályozása is, hiszen a munkahelyi környezet jobbításának kísérlete növények telepítésével balul is elsülhet (attól függően, hogy „azért mégis, miféle növényekről van szó?”), vagy, ha a munkahelyi menzán csikóhalat vagy barracudát adnának rizzsel, az ergonómiai zuhanáshoz vezetne, hiszen súlyos ételmérgezést szenvednének a munkaközösség tagjai. De az eképp nyilván nem érdektelen növénytani és állattani ismeretek mégsem kiváltképp fontosak az ergonómia számára. Annyiban nem fontosak, amennyiben az ergonómusnak teljességgel elegendőek az olyanféle növény- és állattani bölcsességek, mint például, hogy a konyhafelelőst kötelezni szükséges tájékozódásra minden felszolgált ételről és étel-összetevőről. Hogy mely halak nem éti halak, arról minden általános lexikon  tájékoztat; az ergonómusi kutatás ezirányban abszurditás lenne. Nagyjából hasonló alapon nem kutatják az ergonómusok a humánbiológián belül sem mondjuk a biokémiai, például enzimológiai jelenségeket. Kutatásokat folytatnak viszont antropometriai és biomechanikai irányban, nem mintha az eddig így szerzett plusz-ismeretek nagyon hiányoztak volna az antropometria nem-ergonómus művelőinek, hisz leginkább éppen az ergonómusoknak hiányoztak, ugyanis a korábbi antropometria nem épp az ergonómia speciális nézőpontjából halmozta és rendezte a maga eredményeit. Hasonló viszony mutatkozik a sporttudományos megközelítés és az antropometria/biomechanika közt. A sporttudomány felől közelítő kutatók szerény hozzájárulása az antropometriához főként sport-szempontból fontos (közelebbről például élsport-utánpótlási szempontból), de mégiscsak bővült általa egyáltalán az antropometriai tudás és az ezzel élni tudás.

Az Anfineo 2020 Kft. egy olyan bútort kínál az idős vagy fizikailag hátrányos emberek részére, amely képes a körükben jelentkező szedens életmódból eredő hátrányok enyhítésére. Segítségével a tartós mozdulatlan testhelyzetből fakadó szövődmények elkerülhetővé vállhatnak. Az eszköz egy a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Kapcsolódó weboldal: Anfineo

Az ergonómiai módszerekről

(X)

Az Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunkban legutóbb az ergonómiai értelemben vett ember–gép-rendszer (EGR) változatai közül azok felé fordultunk, amelyekben a technikai alrendszer csak kis arányban, nem határozottan túlnyomó mértékben mentesíti az emberi fizikumot az erőkifejtéstől. Egyelőre csak a jelzett technikai alrendszerekről adtunk képet, most azonban az emberi alrendszerről lesz szó, a nehéz (nem föltétlenül az igen nehéz, nyomatékosabban testalkat-feltételes) fizikai munkavégzés esetcsoportjában.

                  A biztonsági előírások, balesetvédelmi szabályok tematikáján túlmenően itt az ergonómiának azok a feladatai is igen hangsúlyosak, amelyek az alig is elkerülhető, járulékos, hosszabb távon jelentkező testi károsodások minél jelentősebb fokú enyhítését célozzák (miközben persze a lelki károsodási lehetőségek megszűkítését is). Mindehhez nem nélkülözhető az emberi test munka során történő működésének, az igénybevételi csomópontoknak és ezek elmozgásainak szisztematikus analízise. A munkahelyi fizikai kockázatok ugyanis a különböző indirekt munkahatások és a különböző testtájak társításával, testtájakhoz köthető betegségcsoportok taglalása formájában fejthetők ki.

                  A vázizomrendszert tekintve a kézen és a csuklón kívül kiemelten veszélyeztetett terület még a nyak, a váll, a könyök és a hát, miközben nagy figyelemmel kell lenni még az inakra. A hátat illető munkahelyi ártalmakért – a nem statikus munka esetén – főként az egészségileg nem eléggé racionalizált kézi anyagmozgatás, a gyakori hajolás és csavarás, a testet átható rezgésjelenségek, illetve a tökéletlenül felmért nagyságú fizikai teher vállalása a felelős, míg mondjuk a felső végtagi megbetegedéseknél az érszűkítő hideghatások is aláhúzottan említendők.

                Kézi anyagmozgatásnál az ergonómiai elemzés felméri a feladat feltétlen követelményeit – ezeket differenciáltan felsorolva –  és az így vagy úgy befolyásoló, illetve a potenciálisan módosító kockázati tényezőket (a teher megfogásának módja maga is egy alapos vizsgálatra, variációs feltárásra érdemesített külön tényező), azonkívül áttekinti a személyi tényezőket, és a feladat elvégzéséből adódó lehetséges testválaszokat. A testválasz lehet kedvezőtlen, nem kedvezőtlen vagy akár kedvező, lehet továbbá rövidtávú és hosszútávú. A hosszútávú kedvezőtlen testválasz lehet szűken lokális vagy kiterjedtebb szöveti elváltozás és lehet halmozódó mozgásszervi megbetegedés is. Az ergonómiai munkarendszer-fejlesztések a nehéz fizikai munkánál kiváltképp aprólékosak, időről időre sok tényezőhöz nyúlnak, sok kis változtatást eszközölve, ezek összegződnek aztán jelentős munkarendszeri javulássá.

Az Anfineo 2020 Kft. egy olyan bútort kínál az idős vagy fizikailag hátrányos emberek részére, amely képes a körükben jelentkező szedens életmódból eredő hátrányok enyhítésére. Segítségével a tartós mozdulatlan testhelyzetből fakadó szövődmények elkerülhetővé vállhatnak. Az eszköz egy a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Kapcsolódó weboldal: Anfineo

Testünk az EGR-ben – a PC-használat

Testünk az EGR-ben – a járműhasználat

Gépünk az EGR-ben

 

(X)

Az Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunk utóbbi írásaiban az ergonómiai értelemben vett ember–gép-rendszert (EGR) kezdtük bemutatni, egyelőre olyan változatokban, amelyek nem tették szükségessé, hogy bővebben kitérjünk a gép szó magyarázatára.  Nemsokára azonban olyan technikai alrendszerek szerint kerítünk sort újabb EGR-változatok bemutatására, amelyek esetén hangsúlyoznunk kell, hogy nemcsak áram- vagy üzemanyag-igényes, komplikált műszaki berendezések szerepelhetnek gépek címén az EGR-vizsgálatokban                       és -ráfejlesztésekben (konstrukciókban), hanem úgynevezett „egyszerű gépek” is. Bár gépiességnek (pejoratív értelemben) a meggondolásoktól elszakadó automatizmust, a monoton önjáró jelleget szoktuk nevezni, a gép lényege másként jelölendő meg: úgy, mint erőátvitel.

                     Például a feszítővas, mint az emelők egyike, a véső mint egyfajta ék, a lécekből összerótt, megtámasztható fa-lap mint mesterséges lejtő (teherautók szállítmányának kirakodásánál), a csavar mint bontható kötés, aztán a kábeltárcsa (csiga), vagy a hengerkerék: megannyi „egyszerű gép”, mind elemi (vagy kicsit összetettebb) mechanikus erőátviteli eszköz. Végsőleg tágítva a gép fogalmát: még a drótkefe szálait, vagy a szennyeződés-oldó vegyszereket is gépeknek tekinthetjük. Ezek után úgy is mondhatnánk, hogy az egyáltalában vett gép: per definitionem ergonómiai jelenség, de éppen mivel alapvetően ilyen, maga a gépalkalmazás puszta önmagában csak az alapfeltételét jelenti az ergonomikusan jó jegyű munkatevékenységnek, nem hordja ki máris garantáltan azt.  Természetesen, ha például liszttel tömött zsákoknak a padlásról történő lejuttatásáról van szó, akkor a zsákonkénti háton-lecipeléshez, a teher-alatti, vigyázatos lépcsőjáráshoz képest a zsákok padlásablakon át zajló lecsúszdáztatása, a természeti gravitáció ilyetén befogása az emberi munkába, óriási ergonomikus ugrást jelent. Ám nem csupán a gépmentes eljárás irányában áll fenn világosan megítélhető ergonómiai reláció, hanem a gépalkalmazó eljárás nagyszámú részletének javíthatósága, fejleszthetősége tekintetében is – kezdve testtartási ésszerűségeken  –, így lehet, hogy adott esetben a munkavégzés a zsákok lecsúszdáztatásával sem ad ki jó ergonómiai képet. A kárveszély-csökkentő innováció – úgy a zsákokat, mint a munkát végző embereket és eszközeiket tekintve – soha nem fölösleges, hatékonysági szempontból sem, hiszen a már bekövetkezett károkkal foglalkozni átaljában nagyobb időbeli és egyéb árat követel.  Vegyszer-használati és sikálóeszköz-igényes esetekben –   amikor a munkafeladat, mondjuk, nehezebb fajta szennyeződés-eltávolítás, mint éttermi konyhákon az úgynevezett fekete mosogatás (égett-maradványos főzőedények és tepsik), vagy éppen helyiség-sarkokba régebben történt odaömlések megzselésedett vagy kövesülni kezdett  maradványának eltüntetése –  még-kevésbé szorul magyarázatra, hogy mit is jelent a „gép” és testünk (lélegző szervezetünk), vagy akár a „gép” és a megtisztítandó felület közti ergonómiai konfliktus emelt fokú veszélye.

Az Anfineo 2020 Kft. egy olyan bútort kínál az idős vagy fizikailag hátrányos emberek részére, amely képes a körükben jelentkező szedens életmódból eredő hátrányok enyhítésére. Segítségével a tartós mozdulatlan testhelyzetből fakadó szövődmények elkerülhetővé vállhatnak. Az eszköz egy a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Kapcsolódó weboldal: Anfineo

Testünk az EGR-ben – a PC-használat

Testünk az EGR-ben – a járműhasználat

(X)

Az Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunkban folytatjuk az EGR (vagyis az ergonómiai értelemben tekintett ember–gép-rendszer) válfajainak sorravételét. Ezúttal, amikor a járművet vezető ember és a jármű által előálló kölcsönhatási rendszert vesszük szemügyre, szándékunknak tökéletesen megfelel, ha csupán a járműgyártás technológiájának tervezési, illetve tesztelési részét vizsgáljuk. A 20. század utolsó harmadában ugyanis a komputerre alapozott emberszimulációs technika fejlesztőleges alkalmazása oda vezetett, hogy az emberszimulációs modellalkotás a műszaki tervezés mintegy oldalsó kiegészítéséből a legmeghatározóbb eredményhozamú, igen sokrétű módszerré vált. Mégpedig egyszerre jelent cég- illetve üzemi érdekű gyártáselőkészítési módszert és az ergonómiai kutatási módszerek egyikét, amelyet az ergonómusok a jármű-összefüggésen túl is felhasználnak. Már évtizedek sora óta nem a nagyjából kész termékeknek a felhasználói igényekhez, tulajdonságokhoz történő hozzájavítása, hozzáillesztgetése a célja az emberszimulációs műszaki gyakorlatnak, hanem a termékek (benne az ülések, a műszerfal stb) megkreálásának olyan menete, amelyet az emberi tényezőnek való megfelelés törekvése egyre növekvő számú részterületen, egyre több szempontból dominál. Ennek megfelelően az idők során egyre több tudományág szakértői csatlakoztak az emberszimulációs (de nem robotikai) munkához. Lélektani állapotváltozatok is megjelennek a modelles tesztekben.

                Komputeres embermodellt először a Boeing-pilótafülkék optimalizációs célzatával alakítottak ki, az 1960-as években, a betáplált paramétereket illetően még szegényesen a későbbi fejleményekhez képest. Az autóiparban a Chrysler lett a – ’70-es évekbeli – kezdeményező; a Chryslert a szimulációs lehetőségek dolgában akkor még szinte kizárólagosan az ütközésvizsgálatok érdekelték, az idetartozó szempontcsoport mentén igyekezett antropometrikailag és biomechanikailag nagyjából valósághű, emberszerű alakokat próbára bocsátani

különböző funkcionális testhelyzetekben. A ’80-as években a NASA is beszállt az emberszimulációs célú szoftverek fejlesztésébe. Ennek nyomán ma már csoport-sajátságokat mutató, sőt személyi szabású embermodellek készülnek, és az egyes elkészült embermodellek maguk is multifunkcionálisak, sokkalta alakíthatóbbak, sok beálllításra alkalmasak. A számítógépen felépített jármű- és embermodelleknek, a tudományos szigorral megalkotott komputeranimációs mozgóképeknek, a gépen szimulált történések adatkiadásainak a  valósághűségi megbízhatósága is megnőtt, tehát az embermodell háromdimenziós bábu-korpuszként történő legyártásának lecsökkent a jelentősége.

               A járművezetők zömének nem szokása a részegen vagy bedrogozva,

hozzá még mobilüzeneteket küldözgetve intézett gyorshajtás. De hátha azt állítja valaki, hogy mivel az így viselkedők alkotta minoritás rendre újratermelődik, így a vázolt jelenség is az emberhez – úgymint az emberi összességhez, az emberi fajhoz –  tartozik („ilyenek vagyunk”), tehát az ergonomikus szimuláció művelői a vezető-biztonsági és utasbiztonsági  fejlesztések dolgában figyelembe kell vegyék még ezt is.  Nos, figyelembe veszik, de ennek a problémának a megnyugtató műszaki megoldása még meglehetős hosszan elhúzódhat.  Jó, ha ezt mindenki tudja.

Az Anfineo 2020 Kft. egy olyan bútort kínál az idős vagy fizikailag hátrányos emberek részére, amely képes a körükben jelentkező szedens életmódból eredő hátrányok enyhítésére. Segítségével a tartós mozdulatlan testhelyzetből fakadó szövődmények elkerülhetővé vállhatnak. Az eszköz egy a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Kapcsolódó weboldal: Anfineo

Testünk az EGR-ben – a PC-használat

(X)

Az Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunk legutóbbi írásában az ergonómia ezredforduló körüli fejlődési szakaszát áttekintve a számítógépek tömeges elterjedése kapcsán főként kognitív tárgyú, szoftver-ergonómiai vonatkozású megállapításokat tettünk, csak befejezésül említettünk közvetlen fiziológiai hatásproblémákat. A mostani alkalommal egészen az utóbbi ergonómiai problematika irányába fordulunk – megmaradva a számítógépes összefüggésnél, de még mindig elvonatkoztatva a komplexen értett munkakörnyezet és a munkaszervezés főbb kérdéseitől.

                Nemcsak az ember–gép–környezet-hármasság alkot bonyolult kölcsönhatási együttest, amelyet mind egészségesebb, ugyanakkor hatékonyabb munkarendszerré lehet formálni, hanem ergonómiailag már maga az ember–gép viszony is bonyolult rendszerként (EGR) tekintendő. Az EGR-nek a technikai alrendszere, az emberi alrendszere és az „ember–gép-felület” nevű alrendszere sorra mind (a saját kategóriáján belül) igen jelentős eseti eltéréseket mutathat.  A technikai alrendszer kategóriában a legszembetűnőbb eltérésfajta, hogy minősített munkagépről, illetve hogy elektronikus-digitális munkagépről van-e szó, vagy pedig járműről, fegyverről, sporteszközről, háztartási mosogatógépről stb. Nézzük most az emberi alrendszert, és annak is a biomechanikai, fiziológiai, illetve kiemelten érzékszervi aspektusait (eltekintve a kognítív, az emocionális és egyéb aspektusoktól).

                Itt az egyénenkénti élettani állapot átaljában vett és részbeni eltérései, valamint azok az alkati eltérések a legfeltűnőbbek, amelyek az élettani állapottól nagyrészt függetlenek. A munkavégző személy neme és kora: hogyne számítana, azonban nincsenek a hímnemhez­ vagy a nőnemhez, illetve mindegyik életkori fokozathoz általánosságban hozzárendelt abszolút feltétlen munkavégzési tulajdonságok. Akadnak viszont minden számítógépes ülőmunkát végzőre vonatkozó feltétlen ergonómiai előírások, még ha a munkavégző részéről történő hanyagolásuk hatósági szankcionálása nincs is kilátásban. (Az asztalra, a gépre, a székre vonatkozó előírások teljesülése az egyéni testjellemzők figyelembevételével is csak a közvetlen lehetőségét biztosítja az optimális testtartás stb. megvalósulásának.) A nevezett előírások maradandó sztenderd megfogalmazásai már a ’90-es évek első felében előálltak, hiszen az irodai munka EGR-szemléleti keretekben történő tanulmányozása a PC-kort megelőzően sem járt gyerekcipőben. Leszámítva a képernyőre történő rálátásnak, a látástávolságnak, valamint a monitor működéstulajdonságainak a tematikáját, esetleg még az egérpozíció kérdését, a többi ülőmunka-tényező dolgában a korszerűsítéshez elég volt csak valamelyest átmodulálni a már meglévő ismereteket. Ez még a billentyűzeti pozícióra is vonatkozik, hisz voltak írógépek, hát még a kéztartás, a csuklótámasz, a láb-pozíció, a lábtámasz, a hát- illetve deréktámasz, a nyak- és gerincállásra-figyelés tudnivalóira. Hanem az irodai ülőbútorok gyártása volt az, amely a PC-korban ugrásszerű változáson ment át, variativitásban is.

Az Anfineo 2020 Kft. egy olyan bútort kínál az idős vagy fizikailag hátrányos emberek részére, amely képes a körükben jelentkező szedens életmódból eredő hátrányok enyhítésére. Segítségével a tartós mozdulatlan testhelyzetből fakadó szövődmények elkerülhetővé vállhatnak. Az eszköz egy a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Kapcsolódó weboldal: Anfineo

(X)