Egy-egy elvi szabályt az adott szabály sok származék-változata juttat gyakorlati érvényre.
Az Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunk utóbbi öt-hat írásában az egészségileg legelőnyösebb fekhelyek és alvási körülmények jegyeit igyekeztünk összegyűjtögetni, az optimum-kialakítás számos személyi tényezőjére is figyelmeztetve, mégis törekedve általánosabb érvényű, tipikusabb szabályok kirajzolására. Ezt a viszonyt (az általános szabály és az egyéni modus-eltérések viszonyát) ezúttal a fekvőfelületi méretek eddig kimaradt témája kapcsán fogjuk érzékeltetni.
Elvileg a legtöbb fekvőidőt hanyatt-pózban töltve, de időnként oldalt is fordulva a legjobb tölteni; egészségileg tanácsos a hasonfekvő helyzetet az előbb említett pozitúráknál ritkábban és kisebb huzamokban felvenni – mégis lehetséges, hogy elaludni valaki épp hason tud a legkönnyebben. Az a fekvőfelület, amely két (nem extrémen nagyméretű) személy részére biztos módon lehetővé teszi, hogy akadálytalanul terpeszkedjenek, erre-arra hengerüljenek, egymástól különböző kedvenc alvási pozícióikban pihenjenek és ezeket egyéb pozíciókkal még váltakoztassák is – egymástól eltérő ritmusokban –, 180 x 200 cm-es alapterületű matrac által adódik. De ugyan minek szerezzen be ekkora (vagy ekkorává kihajtható) ágyat/matracot az a pár, amely viszonylag kis helyiségben alszik, és amely pár két tagja nagyon hasonló, viszonylag szolíd alvási mozgásokat végez, egyiküknek sincs valamely testi probléma okán különleges fekvésmódja, és egyikük sem számít határozottan magasnak vagy szélesnek? A 160 x 200-cm-es matracméret sok párnak bőven elég, hiszen még a 140 x 200-as matrac sem minden párnak hátrányos – csak a nagy többségnek. A 140 x 200-as matrac különben alig olcsóbb a nagyobbaknál: az árkülönbözet nem indokolhatja a választást. Ennél keskenyebb ágy két, gyermekkoron túli személy rendszeres együttalvásához minden esetben rossz.
Ami a hosszúságot illeti, a lábsaroktól 10 cm-nél nagyobb távolságra eső matracvég az ideális, ez pedig kétméteres fekvőfelületi hosszt tekintve természetesen háromszorosan is meglehet egyeseknél. Az egyszemélyes ágynál viszont, ahol leggyakrabban a 90 x 200-as matrac válik be tökéletesen, sokkalta alacsonyabb árú a matrac, mint az adott modell kiterjedtebb megfelelői; nem oly ritkán feleannyiba sem kerül. Ezért előnyös lehet a kétszemélyes ágyat két egyszemélyes matrac társításával kialakítani, hacsak anyagukban, formájukban a matracok nem olyan modellűek, hogy társításuk valamilyen apróbb, vagy nem is olyan apró rész-szempontból problémásnak mutatkozik, vagy feltehetően előbb-utóbb annak mutatkozhat. Kiemelhető matracrész nélküli, sezlon-jellegű egyszemélyes ágyon aludni – különösen, ha az ágyhossz nem éri el a két métert –, sokaknak akkor a legkényelmesebb, ha az ágy támlátlan – például az ágy végoldalain csak olyan keret-felmagasítások pántolják a textilfedett részt, amelyek nem emelkednek a fekvőfelület pereméig. Ilyen esetben mód van arra, hogy a fejnél a párna enyhén túllógjon a fekvőfelületen, a fej mellé vagy fölébük vont könyökök sem kell hogy gátba koccanjanak, míg a láb teljes kinyújtózása megmarad a fekvőfelületen belül, vagy pedig – ha jóval „alább” (távolabb) csúszik az alvó a fejfelőli ágyvégtől – a lábfej felső csücske lóghat ki fesztelenül az ágyról.
—
A mozgásukban tartósan korlátozott beteg esetében globális, népegészségügyi probléma a felfekvés (decubitus). A nyomási fekély kialakulásának egyik közvetlen oka, hogy az alátámasztott testtájakon a bőr folyamatos nyomásnak van kitéve, ami gátolja a terület normális vérkeringését, így az alatta lévő szövetek oxigén- és tápanyagellátása romlik. Megfelelő megelőző kezelések hiányában ez szövetelhaláshoz, azaz fekélyek kialakulásához vezet. A kialakult fekély veszélyes és nagy mértékben rontja a beteg életminőségét, kezelése pedig nehéz és költséges.
A felfekvések kialakulásával szemben szisztematikus megoldást a mozgatás és nyomáspontok változtathatósága jelent. A „SmartForm” ülő- és fekvőbútor rendszer előnye más antidecubitus termékekkel szemben, hogy ezt a feladatot egy olyan rendszer látja el, melynek a beteggel érintkező része egy vezérelhető mozgást végző rugalmas, szegmentált kialakítású felület. Az anatómiai szempontok szerint kialakított szegmensek összehangolt és szabályozható térbeli mozgatása nem kompresszorral, hanem egy szoftveres vezérlővel ellátott elektromechanikus szerkezettel történik. Az ülő- illetve fekvőfelület által végzett mozgás vezérlése egy szoftveres kezelőfelületen kiválasztható előre definiált programok segítségével történik. A mozgatható felületű matrac a felfekvéses területek váltakozó erővel történő terhelése mellett megkönnyítheti a beteg mozgatását is és a beteg egy adott pozícióban történő megtartását.
Az eszköz a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.
Kapcsolódó oldalak:
Anfineo
Az egészséges ágy
Az egészséges fekvés – alapvetés
Az egészséges fekvés – kiegészítő részletek
(X)
