Testünk az EGR-ben – a járműhasználat

Anfineo HungaryAz Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunkban folytatjuk az EGR (vagyis az ergonómiai értelemben tekintett ember–gép-rendszer) válfajainak sorravételét. Ezúttal, amikor a járművet vezető ember és a jármű által előálló kölcsönhatási rendszert vesszük szemügyre, szándékunknak tökéletesen megfelel, ha csupán a járműgyártás technológiájának tervezési, illetve tesztelési részét vizsgáljuk. A 20. század utolsó harmadában ugyanis a komputerre alapozott emberszimulációs technika fejlesztőleges alkalmazása oda vezetett, hogy az emberszimulációs modellalkotás a műszaki tervezés mintegy oldalsó kiegészítéséből a legmeghatározóbb eredményhozamú, igen sokrétű módszerré vált. Mégpedig egyszerre jelent cég- illetve üzemi érdekű gyártáselőkészítési módszert és az ergonómiai kutatási módszerek egyikét, amelyet az ergonómusok a jármű-összefüggésen túl is felhasználnak. Már évtizedek sora óta nem a nagyjából kész termékeknek a felhasználói igényekhez, tulajdonságokhoz történő hozzájavítása, hozzáillesztgetése a célja az emberszimulációs műszaki gyakorlatnak, hanem a termékek (benne az ülések, a műszerfal stb) megkreálásának olyan menete, amelyet az emberi tényezőnek való megfelelés törekvése egyre növekvő számú részterületen, egyre több szempontból dominál. Ennek megfelelően az idők során egyre több tudományág szakértői csatlakoztak az emberszimulációs (de nem robotikai) munkához. Lélektani állapotváltozatok is megjelennek a modelles tesztekben.

                Komputeres embermodellt először a Boeing-pilótafülkék optimalizációs célzatával alakítottak ki, az 1960-as években, a betáplált paramétereket illetően még szegényesen a későbbi fejleményekhez képest. Az autóiparban a Chrysler lett a – ’70-es évekbeli – kezdeményező; a Chryslert a szimulációs lehetőségek dolgában akkor még szinte kizárólagosan az ütközésvizsgálatok érdekelték, az idetartozó szempontcsoport mentén igyekezett antropometrikailag és biomechanikailag nagyjából valósághű, emberszerű alakokat próbára bocsátani

különböző funkcionális testhelyzetekben. A ’80-as években a NASA is beszállt az emberszimulációs célú szoftverek fejlesztésébe. Ennek nyomán ma már csoport-sajátságokat mutató, sőt személyi szabású embermodellek készülnek, és az egyes elkészült embermodellek maguk is multifunkcionálisak, sokkalta alakíthatóbbak, sok beálllításra alkalmasak. A számítógépen felépített jármű- és embermodelleknek, a tudományos szigorral megalkotott komputeranimációs mozgóképeknek, a gépen szimulált történések adatkiadásainak a  valósághűségi megbízhatósága is megnőtt, tehát az embermodell háromdimenziós bábu-korpuszként történő legyártásának lecsökkent a jelentősége.

               A járművezetők zömének nem szokása a részegen vagy bedrogozva,

hozzá még mobilüzeneteket küldözgetve intézett gyorshajtás. De hátha azt állítja valaki, hogy mivel az így viselkedők alkotta minoritás rendre újratermelődik, így a vázolt jelenség is az emberhez – úgymint az emberi összességhez, az emberi fajhoz –  tartozik („ilyenek vagyunk”), tehát az ergonomikus szimuláció művelői a vezető-biztonsági és utasbiztonsági  fejlesztések dolgában figyelembe kell vegyék még ezt is.  Nos, figyelembe veszik, de ennek a problémának a megnyugtató műszaki megoldása még meglehetős hosszan elhúzódhat.  Jó, ha ezt mindenki tudja.

Az Anfineo 2020 Kft. egy olyan bútort kínál az idős vagy fizikailag hátrányos emberek részére, amely képes a körükben jelentkező szedens életmódból eredő hátrányok enyhítésére. Segítségével a tartós mozdulatlan testhelyzetből fakadó szövődmények elkerülhetővé vállhatnak. Az eszköz egy a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Kapcsolódó weboldal: Anfineo

Testünk az EGR-ben – a PC-használat

(X)
Európai Unió Európai Szociális Alap